Hastánc

Hastánc

A hastánc elnevezései

A táncművészet azon ágát, melyet ma hastáncként ismerünk, a különböző területek más-más nevekkel illették. Eredeti elnevezése Raks Sharki (El Raks Al Sharki), vagyis a “kelet tánca”. Ma már ez leszűkült egy stílusirányzatra, a klasszikus egyiptomi szórakoztató tánc megnevezése lett.
A görögöknél Cifte Telli, a törököknél Rakasse vagy Oriental Tansi a neve.
Magyarországon, nyugaton, illetve a Közel-Keleten egyre inkább elterjed az orientális tánc kifejezés, utalva az eredeti hangzásra és a művészi színvonalra, melyet képvisel (sajnos a “hastánc” szóhoz még mindig sok negatív attitűd kapcsolódik).

A hastánc kifejezést először a franciák használták, a XIX. században. Ekkoriban járták hódító útjukat Napóleon katonái, akik számára a közel-keleti tánc teljesen ismeretlen, egzotikus és lebilincselő volt. Elnevezték tehát “danse du ventre”-nek, melyet például az angol később belly dance-re, a magyar hastáncra fordított.
Érdemes azonban hozzátenni, hogy ez egy téves szókép, hiszen habár a mozdulatok jelentős része a has tájékán összpontosul, a táncos egész teste mozog.

A hastánc eredete

Habár a hastánc a világ valószínűleg legrégebben ismert és feljegyzett táncformáinak egyenes leszármazottja, mai megjelenését nem hiszem, hogy érdemes túlmisztifikálni. Bejárta a világot, divatot teremtett, új irányzatok születtek és születnek ma is. Talán az egyik legdinamikusabban fejlődő, alakuló, változó táncművészeti ág szerte a világon…

Ám tekintsünk kicsit vissza, hisz a gyökerek ismerete legalább annyira fontos, mint a jövője!

Az ókorban még a matriarchális társadalmak voltak a jellemzőek, ebből kifolyólag az imádott istenalak a Földanya Istennő volt. Az ő hatásköre volt a teremtés, újjászületés, jólét, jó termés, állathozam, fajfenntartás, az évszakok váltakozása stb. Szoros kapcsolatát a termékenységgel az is mutatta, hogy papjai és papnői rendszeresen áldozatokat mutattak be neki. Ezek érdekessége a “szent templomi prostitúció” fogalmával jellemezhető, mely akkoriban nem váltott ki ellentétes érzéseket. Szertartásaik alatt fiatal lányok szüzességét ajánlották fel az istennőnek, hisz ez volt a legnagyobb kincs, melyet nő adhatott.

Fennmaradtak leletek egyéb vonatkozásairól, például:

  • Egyiptomban az esküvői szertartások jellegzetes táncosa volt a Zeffa. Ez a szó jelentette magát az esküvői menetet, a táncost és a táncot. Fején shamadant (gyertyatartót) viselt, ezzel világítva meg a menet útvonalát. Ezen kívül a tűz szimbolikus jelentése is fontos volt számukra, mint a megtisztulás, az új kezdete,
  • Marokkóban a Schikhatt táncosok voltak jellemzőek, akik a táncot a pantomimmal ötvözték és a nászéjszakát imitálták mozdulataikkal. Vezetőjük a “sheika” vagy “sheik” volt, melynek jelentése “a tudás birtokosa”,
  • az arab törzseknél a szülés folyamatát is tánc kísérte. (lásd: Kismama hastánc)


Később a világi, szórakoztató táncok egyre nagyobb teret nyertek. Habár a muszlim hit nem engedte, hogy nyilvánosan táncoljanak a nők, volt egy népcsoport, akiket ez nem kötött. Ők voltak a ghawazee-k vagy cigányok (róluk később részletesebben szót ejtünk).

Főleg az ókori Görögországban, illetve egyéb térségekben szokás volt, hogy a szegényebb sorból származó fiatal lányok kimentek a piactérre, és nyilvános táncukért a járókelők pénzt dobáltak nekik. Így keresték meg a hozományra valót, és hogy ezt biztonságban tudják, felvarrták a ruhájukra. Elképzelések szerint innen ered a mai rázókendők használata, és ezen okból készítik a rajtuk látható érméket az antik pénzek mintájára.

Emellett az már ókorban voltak hivatásos, felbérelhető tánccsoportok, akik az ünnepélyeken szórakoztatták a vendégeket.
Természetesen jelen voltak a háremek, ahol a hölgyek elnevezése “almeh” vagy “almeah” volt, melynek jelentése “tanult nő”. A gésákhoz hasonlóan ők is jártasak voltak a zenében, táncban, művészetekben, tudományokban. Társalgással, szerelemmel szórakoztatták urukat, és leletek szerint már ekkoriban megszülettek az első koreográfiák.

Az iszlám hit terjedése erős visszaszorító hatást gyakorolt a hastáncra, szinte kiirtotta. A nyilvános előadások megszűntek, csupán a valláson kívül állók gyakorolhatták. Habár megélhetésüket továbbra is biztosította, megítélésük, a társadalmi hierarchiában betöltött szerepük már korántsem volt megbecsültnek nevezhető.
Virágzóak maradtak azonban a transztáncok, melyek a testi, lelki gyógyítást és vallásos célokat képviseltek. Közéjük tartozott a szufik tánca, mely talán az egyik legismertebb transztánc. A szufik egy kevésbé konzervatív vallási csoport voltak, akik úgy tartották, hogy az érzelmeket, boldogságot kifejező dallamok nem állnak ellentétben a hittel és annak szabályaival. Táncukban (melyet dervistáncnak is neveznek) a táncos teste az ég és a föld közötti csatornává vált, ily módon közel kerülhettek istenükhöz.

A hastánc elterjedése

A hastánc elterjedése a ghawazee népcsoporthoz köthető, akik a XI. század elején indultak el a mai India területéről, hogy végighaladva nyugat felé, jelentős részt vállaljanak a mai orientális tánc kialakulásában. Vándorlási útvonaluk: India, Pakisztán, Afganisztán, Perzsa-, Arab-öböl, Egyiptom, Afrika délebbi részei, Törökország, Kaukázus, Oroszország, Spanyolország.

Többféle elnevezéssel illették őket, mint például romák, cigányok (magyar), tzigane (orosz), banjara (indiai), gitano (spanyol), navar, ghawazee (egyiptomi). Téves azonban a gypsy (európai) név, mely abból ered, hogy Egyiptomból származóaknak hitték őket.

Kívül álltak az iszlámon, így nem volt tiltott számukra a tánc, mint a szórakoztatás eszköze.
Amerre haladtak, meghonosították zenéjüket, táncukat, keveredve adott térség jellegzetességeivel. Ennek eredményei ma is jól láthatóak mind a hastáncban, mind a néptáncokban. Közös elemek például a ritmikus taps és az erőteljes dobolás.

A modern hastánc kialakulása

Érdekes vonás, hogy a mai hastánc nem keletről, hanem Amerikából jutott el Európába.
1893-ban rendezték a Chicagoi Világkiállítást, ahol feltűnt egy Little Egypt nevű szíriai hastáncosnő. Az amerikaiakra, akik addig a baletthez voltak szokva, hihetetlen erővel hatott a felső- és alsótest külön mozgatásával járó, fűző nélkül, “lenge” öltözetben bemutatott tánc. Elámultak rajta, megbotránkoztatta őket, mégis minden előadáson teltház volt…
Habár ekkor még nem lett divat belőle, elindult a folyamat, mely Amerikát a hastánc fellegvárává emelte.

Ma a közel-Keleten inkább csak turisztikai látványosság, és mint ilyen populáris. Amerikában és Nyugat-Európában azonban elképesztő tempóban fejlődik tovább.

A szecesszió kora szintén kedvezett a hastáncnak, hisz a kelet felé fordulás minden művészeti ágban megnyilvánult.
1927-ben megnyílt a Casino Opera Kairóban, mely a modern hastánc első keleti színhelye lett. Rengeteg világhírű táncos kezdte itt pályafutását.

A Közel-Keleten, Észak-Afrikában ma is erős nemi elkülönülés tapasztalható, bár ez egyre inkább enyhül. A nők csak egymás között táncolhattak, rendes muszlim nő közönség előtt nem tehette ezt (a nyilvánosan táncoló nőket lenézték, megvetették). Táncosok, zenészek, énekesek, szórakoztató művészek főleg a férfiak összejövetelein voltak jellemzőek.

A nőkkel ellentétben a férfiak felléphettek nyilvánosan táncos produkciókkal. És igen, eljutottunk oda, hogy léteznek férfi táncok. Bár ezeket nem szorosan a hastánc fogalmába soroljuk (ide szűken véve azok a táncok tartoznak, melyek professzionális színpadi szólótáncok nők előadásában).
Míg Amerikában a férfitáncok nyugodtabb stílusúak, keverednek bennük a tradicionális és a női szólótáncok átértelmezett, adaptált elemei, addig a Közel-Keleten ezek sokkal erőteljesebbek, férfiasabbak, és szinte kizárólag a folklórból merítenek.
Jellegzetes viseletük a hosszú köpeny (djellabiyas), ám érdekesség, hogy Egyiptomban és Törökországban hosszú időn át viseltek a férfiak női ruhákat is tánc közben. A férfitáncosok török elnevezése “kochek”.

A hastánc irányzatai

A hastánc megjelenési formáit tekintve 2 nagy csoportot különíthetünk el:

  1. Szólótáncok
    • modern egyiptomi tánc (raks sharki)
    • török orientál
    • amerikai hastánc
  2. Csoportosan előadott táncok
    • tradicionális keleti táncok
    • amerikai törzsi hastánc (ATS – American Tribal Style)

A hastánc hatásai

Egyre elfogadottabb nézet (az egészségügyi dolgozók, egészségfejlesztéssel foglalkozó szakemberek körében is), hogy a hastánc valóban az egyik legegészségesebb táncforma. Bizonyítottan sok pozitív hatással rendelkezik, mind élettani, mind lélektani, illetve preventív szempontból. Hogy ezeket részleteiben is megérthessük, nézzük meg először általánosságban, mi jellemző az orientális táncra?

Megfelelő technikával nem terheli az ízületeket. A testsúlyt az izmokra helyezi, melynek hatására az ízületi kopások esélye minimálisra csökken, erősödnek az ínszalagok, izmaink tónusosabbá, feszesebbé válnak.

Kihasználja minden ízület összes mozgásirányát, de csak az ergonómiailag optimális határokon belül (nincs 180°-os kitekertség, illetve hiperextendált, kifeszített tartás, mint például a klasszikus balettben).

Különösen intenzíven átmozgatja, megerősíti az ágyéki gerinc szakaszát. Csökkenti az ágyéki lordosist (görbületet), hiszen a medencénket magunk alá húzzuk, egyenesen tartjuk a hátunkat. Ezáltal a gerincfeszítő izmok és a has izmai is erősödnek, a tartás hamar egészségessé válik, látványos fejlődés érhető el és a merevség, fájdalmak megszűnnek.

A hát- és hasizmok erősödésével és nyújtásával a gerinc tehermentesítődik. Javul a testtartás, melyet leginkább az ülőmunkával való összehasonlítással lehet szemléletessé tenni.

Ülőmunka:
– Térdek behajlítva (általában kisebb szögben, mint az ideális 90-120°)
– Medence tehermentesítése, mely emiatt elgyengül (a medence optimális szöge a gerinccel 60-65°)
– Vállak meggörbülnek, előre esnek.

A hastánc ezen roncsoló hatások ellen dolgozik!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük